Az ízléses semlegességhez nagyon ért a Hyundai Tucson. Hyundai Tucson - a belső ötös A Hyundai Tucson utasterébe pillantva szemrevaló megoldásokkal találkoztam, kedvenceim a fűthető, szellőztethető, Red Wine színbe burkolt bőr ülések. A középkonzolon is eszközöltek némi változtatást 2018-ban, igaz, a 7 colos érintőkijelzőt nem sikerült a legelegánsabban integrálni. Kellően gyors a rendszer, tudja már az Apple CarPlay, Android Auto funkciókat, a prémium szintet súroló Krell hangrendszeren pedig remek minőségben jöttek át a kedvenc zenéim. Ja, és ha lemerülne a telefonod, elég csak a középre behajítanod és máris tölti azt a Tucson, méghozzá vezeték nélkül. Helykínálat terén sem lehet panasz az autóra, az ülésfűtéssel ellátott hátsó sor mögött 513 literes csomagtér rejtőzik, ami akár 1503 literre bővíthető az ülések lehajtásával. Modern biztonsági- és vezetéstámogató berendezésekből sem volt hiány, igaz, a fáradtságfigyelő az agyamra ment autópályán, viszont az adaptív tempomat, a kezdetleges sávtartó és az ütközésmegelőző rendszer megszolgáltak rendesen.
Szintén berendezős játék, bár inkább a takarításra megy rá a Cinderella Cleanup, melyben Hamupipőkének kell segítened abban, hogy végre rend legyen a szobájában. A kezelőszervek működése, logikája és ergonómiája viszont teljesen rendben van, a praktikummal sincs gond, minden úgy működik, ahogy kell és kézre is állnak a dolgok, ám az egyébként remek, de nem mindig gördülékenyen működő érintőképernyős fedélzeti rendszer hibáját továbbra sem javítják a koreaiak, hiszen a monitor kikapcsolásán túl nincs olyan opció, amivel éjszaka elfogadhatóra csökkenthetjük a nagy kijelző fényerejét. Első látásra több mint vonzó, ám közel sem hibátlan További attrakció a műszercsoport közepén a kilométeróra helyére beépített képernyő, ami a sebességmérő mellett a különféle menetadatok hadát is képes megmutatni nekünk, kifejezetten gusztusos tálalásban. Amennyiben sport üzemmódba toljuk át az automataváltót, vagy kézi módban használjuk azt, a számok megdőlnek, mintegy jelezvén a dinamikusabb haladás lehetőségét.
Műszaki tartalom Ha objektíven nézzük, valójában két nagyon hasonló autóról beszélünk. A Hyundai 1. 6 GDi közvetlen befecskendezésű motorja a Kiához is rendelhető, szintén 135 lóerővel. Ez az a szívó benzines, ami miatt beleszerettem az i40 kombiba, és ami miatt elment a kedvem a Velostertől. Az alsó-középkategóriás orrában semlegesen viselkedik, érzelmeimet nem billentette egyik oldalra sem. Az újkori turbómánia kellős közepén egyszerű, de nagyszerű konstrukció, dinamikus és kifinomult. Ha nem lenne egy mindig hallható morgása, talán el is felejtenénk, hogy már beindítottuk. Nem dobjuk le a hajunkat a gyorsulástól, cserébe ritkán lenne szükségünk több motorerőre. Fogyasztása is a se hús, se hal kategóriát erősíti, ma már tényleg illene 6 liter alatt fogyasztania egy alig 1, 2 tonnás autónak, de az a 7, 2 liter, amivel elsősorban városban jártam vele, ma még általános. Tíz-tizenöt év alatt a kompaktok fogyasztása alig változott, csak a szolgáltatásaik bővültek. Milyen vezetni? A minden ízében semleges motorhoz hasonló menettulajdonságok járnak.