Kevéssé domesztikálódott a páva, amely évente mindössze 3–6 tojást rak (Katona I. 1978). A tyúk az év folyamán, újévtől szeptemberig többször kotlik. Ezzel szemben a pulyka, s különösen a kacsa igen ritkán ül el, ezért igen gyakran tyúkokkal keltetik ki az ő tojásaikat is. Tyúk alá 14–15 kacsatojást vagy ugyanannyi pulykatojást tettek. Mindig tyúkokkal keltették ki a gyöngytyúk tojásait, mert az még ritkábban ült el, mint az előbbiek. A kotló nagyságától függően tettek alá 24–25, de legfeljebb 28–30 gyöngyöstojást. A keltetés időtartama tyúktojás esetén 3 hét, a lúd, kacsa, pulyka, sőt a gyöngytyúk keltetésének ideje is 4 hét. A tyúkültetés, csirkekeltetés időszakai közül kettő válik ki gyakoriságával és fontosságával: a tavaszi (áprilisi) és az ún. "két Boldogasszony közi" (augusztus 15. –szeptember 8. ), azaz a nyár végi keltetés. Ritkábban fordul elő az egészen korai ültetés (február–március), amikor fűtött helyen, a szobában készítenek fészket a kotlósnak. Tavasszal és nyáron fűtetlen kamrában, istállóban ültetik meg a tyúkot.
A BAROMFIAK KELTETÉSE, NEVELÉSE A baromfiállományt tenyésztés céljából alaposan megválogatták. Szelekciós szempont volt a testsúly, a toll színe, a tojáshozam. Magkakas nak, gúnárnak, gácsérnak az erős ivarjellegű, előnyös tulajdonságú egyedeket választották ki. Általában 8–10 tyúkra hagytak egy kakast. A bevált jól tojó és kotló tyúkokat négy-öt évig is megtartották, a tenyészkakasokat, gunarakat szintén (Katona I. 1971: 46). Háziszárnyasaink tojáshozama, kotlási hajlandósága fajonként nagy eltéréseket mutat. Valószínűleg a domesztikáció fokától és a tartásmódtól függően növekszik az évi tojáshozam. A tyúkok 100–180, a gyöngytyúkok 60–80 (ritkán 100), a kacsa 20–30 (de kivételesen 70–80 is), a pulyka 20–30 (ritkán 40–50) tojást rak le évente. A lúd tavasszal 8–10 (legfeljebb 12–15) tojást rak, s a ritkább nyári tojószezonban adhat még 5–6 tojást. A kacsa később kezdi a tojásrakást, mint a liba, tojóévadja általában árpaérésig tart. A galamb mindig két tojást kelt ki, majd újabb két tojást rak és ismét költ.
A párja a gúnár egyedül maradt pár napig hívogatta, aztán elcsendesedett, magába orsan kerítettem neki egy másik tojót de nem foglalkozott vele csak ült napokig egy helybe míg nem olyan állapotba nem került, hogy le tette a fejét és le kellett azt is vágni. A boncoláskor viszont semmi rendellenességet nem talált a néni aki levágta. Létezik az hogy bánatába elpusztuljon egy liba? Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
Sok vidéken emlegetik a "kazal alá" keltetett csirkéket. Ezek búzahordás idején, július végén kelnek ki, s a szérűn "kazal alatt" nevelkednek. Tyúkültetéshez gondosan készítik elő a fészket. Rendszerint kerek kosárba, szitakéregbe, fedeles tyúkültető kosárba, bucsér ba vagy lúdkas ba tesznek búzaszalmát, majd a kotlós nagyságától függően 17–25 tyúktojást. Tyúk alá legtöbb vidéken 21–23 tyúktojást tesznek. Az egyszerre költött csirkéket egy kotlósalja, egy tyúkalja néven emlegetik. A nyugtalan kotlót rostával szokták leborítani, hogy ne tudjon megszökni. Keltetéshez a piacon nem vettek, s lehetőleg kölcsön sem kértek tojásokat. Ültetés előtt két héttel kezdték meg a tojásgyűjtést, hogy mind friss legyen, s több tyúktól gyűjtötték össze. Fontos volt, hogy szemes, azaz termékeny legyen. Lúd alá 15-nél több tojást nem szoktak tenni. A lúd évente egyszer, ritkábban kétszer 781 költ, s mindig a saját tojásait. A második kelésből származó liba neve sarja, sarjúliba. A keltetés a várakozás időszaka.