És az ugye, halálos. A kegyetlen regulázásnak valójában az első világháború vetett véget. És ekkor végül megkapták a szavazati jogot is a brit nők. Úgyhogy könnyű neked, Meg Ryan, amikor a You've Got Mail-ben a moziban odasúgod Greg Kinnearnak, hogy nem szavaztál, mert helyette manikűröshöz mentél. És könnyű nekem is, mert Bertha Brewsterék kijárták nekem, hogy azon nyammoghassak, van-e értelme elmenni szavazni. És valójában ez engem megérint. Úgyhogy (…) idén ezt találtam ki magamnak, hogy emiatt megyek el szavazni. Te pedig azt csinálsz, amit akarsz. Csak jusson eszedbe, hogy az is egy kiváltság. Csak felfelé!
(…) Pár soros írásban javaslatként vázolja azt a két leghatásosabb módszert, amely véget vethet a mozgalomnak. Az egyik: Minden létező nő meggyilkolása az Egyesült Királyságban. A másik: A nők szavazat jogának megadása. A jogaikért harcoló nők Angliában 1903-tól a világháború kitöréséig vasrácsokhoz és kerítésekhez láncolták magukat, hogy érvényesítsék követeléseiket. Miután nem voltak hajlandók a rájuk szabott pénzbüntetést kifizetni, börtönbe vetették őket, ahol éhségsztrájkba kezdtek, és ezután a történések még rondábban alakultak. A bebörtönzött szüfrazsetteket mesterségesen kezdték táplálni. Tej, kenyér és brandy keverékét vezették az orrlyukaikon vagy a torkukon keresztül a gyomrukba. Az orrlyuk kellemetlenebbnek hangzik, de valójában a torok fájdalmasabb volt, mert olyankor egy fém feszítőt helyeztek a nők szájába, hogy minél szélesebbre tárják. Az orrban és a torokban a szövetek szinte mindig megsérültek, a cső pedig, upszi, néha a légcsőben kötött ki, tehát a tüdőt töltötték fel a keverékkel.
Nem csak a szag miatt, ami elkezd párologni - főleg 6 an egy szobába - de könnyedén fel is lehet rúgni azt. Meg sem említem, hogy 3 óra volt még kicseréltek 1 lyukas kacsát, és fel sem lett takarítva, csak amikor a délutános takarító jött. S ez még a jobb eset. Amikor kértem a nővért, hogy húzzon fel az ágyból, mert még csak 4-6 órával ezelőtt volt a balesetem, határozottan rám szólt, hogy anyámnak inkább pelenkát kellett volna hoznia. Nem azt kértem, hogy vigyen ki, csak hogy segítsen ráállni a keretre. Ez a hozzáállás később többször megismétlődött. Nem félre érteni. Volt egy kettő jobb nővér. De ez az. Hogy nagy része a nővéreknek egyenesen még gonosz is volt. Viszont amíg ott voltam, egynek sem jutott még eszébe se hogy megfürdet, vagy bármi hasonlóban segít, vagy legalább egy zacskót adjanak a gipszre. Akkor miért hozzak pelenkát? Vagy abban fekszem ott 2 hétig? Én 3. 5~4 napot voltam ott, és utolsó nap el is jöttem. Pár naponta ilyen "törölgetés" volt, amikor hoztak neked egy kis meleg vizet, és szappan nélkül megtörölgethetted magad, meg a hónaljad.
A legutóbbi ELLE számában jelent meg Benedek Ágota "Szavazok. (De miért is? )" című írása, ami szerintem nagyon nagy erővel bírhat azokra is, akik esetleg nem túl aktívak a politikában, nem tartják fontosnak a választást, vagy bizonytalanok, netán abban a hiszemben élnek, hogy "rajtuk úgysem múlik". Nekem már sikerült meggyőznöm embert ezzel a cikkel - hátha nektek is! Részleteiben közlöm. …a szavazás vágyának felkeltése mellett szólhatnak a következők: Ha például egy azonos nézeteket valló, vagy sérelmeket elszenvedő csoporttal együttérzést szeretnél kifejezni. Vagy ha szeretnéd gyakorolni a jogodat, hogy szavazhatsz. Ha szeretnél egy jelöltet támogatni, sőt meleg érzésekkel tölt el a gondolat, hogy nyerhet. Esetleg szeretnéd a bűntudatodat csökkenteni, ha mégsem ő nyer, nem rajtad múlt. Igen, csak amikor 2022-ben Magyarországon élsz, nehéz egyáltalán hinni benne, hogy bármi rajtad múlik. (…) Egyvalamin azért mégis csak megakadt a szemem. A "jogom, hogy szavazhassak". A jogom. Eszembe jutott egy levél, amit egy bizonyos Bertha Brewster küldött a Daily Telegraph-nak a választójogért harcoló brit nők nevében.