Mivel a Hatóság széles körű jogosítványokkal rendelkezik a vizsgálathoz – és hidd el, ellenőrei több "okosságot" láttak már, mintsem azt elképzelnéd –, nem javaslom, hogy rossz irányban keresd a megoldást (pl. : "kiírjátok" a szabadságot, de ténylegesen dolgozik a kolléga). Új év – új lehetőségek Az új év új lehetőségeket nyit meg számodra, legalábbis a szabadság kiadás feladatához történő viszonyulás terén. Érdemes az alapokat átvenni: 1. A szabadságot a munkáltató adja ki. Az Mt. 122. § (1) bekezdése szó szerint úgy szól, hogy "A szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki. ", ez azonban nem változtat azon, hogy a szabadság kiadása alapvetően munkáltatói kötelezettség, nem lehet például arra hivatkozni, ha a munkavállaló bármely okból nem akart volna szabadságra menni. A jelenlegi munkaerőpiaci helyzetben a munkavállalói elégedettség érdekében természetesen jól teszi a munkáltató, ha a szabadságot akkor adja ki, amikor azt a munkavállaló szeretné. De korántsem biztos, hogy nem lesz érdekütközés, például, ha a vállalkozás két pénztárosából mindkettő ugyanazon a napon szeretne szabadságra menni, amely ráadásul a vállalkozás egyik legnagyobb árbevételt produkáló napja is egyben.
]. Az az alapszabadság, amely minden munkavállalót megillet 20 nap. Ehhez jön hozzá a 25. életévtől az életkor alapján járó pótszabadság. A munkavállalónak - 25. életévétől 1, - 28. életévtől 2, - 31. életévtől 3, - 33. életévtől 4, -35. életévtől 5, - 37. életévtől 6, - 39. életévtől 7, - 41. életévtől 8, - 43. életévtől 9, - 45. életévtől 10 munkanap pótszabadság jár az életkora alapján. A jogszabály lehetővé tesz azt, hogy a munkavállaló életkora alapján megállapított pótszabadságát átvigye a következő évre. Ennek feltétele, hogy a munkáltató és a munkavállaló között naptári évre vonatkozó megállapodás szülessen erről [Mt. 123. § (6) bek. Hátránya, hogy a 25 év alatti munkavállaló esetén ez az opció a szabadságok átvitelére fel sem merülhet, hiszen nekik eleve nem jár pótszabadság ezen a jogcímen. Egyszerűbb a helyzet, amennyiben a felek közötti munkaviszony tárgyév október elseje vagy azt követően létesült. Maga a jogszabály biztosítja ugyanis a lehetőséget, hogy ilyen esetben a munkavállaló részére megállapított arányos szabadság tárgyévet követő év március 31. napjáig felhasználható legyen [Mt.
Tisztelt Látogatónk! A válasz csak előfizetőink számára érhető el! Ha rendelkezik érvényes előfizetéssel, kérjük lépjen be felhasználói nevével és jelszavával, ellenkező esetben tájékozódjon kedvező előfizetési lehetőségeinkről! 2007 évtől vettem át egy társaság könyvelését és bérszámfejtését, ahol ügyvezető váltás is történt. Az egyik dolgozó közölte, hogy túl sok volt a munkája, ezért a társaság előző ügyvezetőjével történő megállapodás értelmében 20 nap szabadságot áthozott ez évre (ezt a szabadságnyilvántartás alá is támasztja), és 2007-ben szeretné kivenni alkotmánybírósági határozatra hívatkozva. Van-e ennek jogi alapja? Az áthozott szabadságot meddig lehet kivenni (vagy esetleg kifizetni)? Kell-e valamilyen irásos megállapodás a dolgozó és az előző vagy a jelenlegi ügyvezető között a szabadság áthozataláról? 2012-04-06 Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!