Szóval és tettel mogyorózza a fél világot. Harácsolja. De a harácsoláson mindig átok is ül. S az átok egyszer megfogan! Megragadja a játszót s odaragasztja trónszékéhez. S ez a ragacs romlásnak indul (mint a hajdani magyar) és pusztulás a vége. (Morgan törvénye. ) Ez vigasztaljon kis hazánk pór népe! Ma is görnyed a pór, gyermekei éheznek, elpusztulnak. Addig ők esznek-isznak, telerakják bendőiket, hogy majd kipukkannak s hogy könnyebbüljenek, vitézi gálákat, bálokat csuhaj, sohse halunk meg! (Biztos? ) Dőzsölnek. No, nem a saját, az EU és egyéb mutyi pénzből. Ebből telik. Emlékeztet ez egy régi debreceni történetre. Simonffy Imre 1875-től 19o2-ig volt polgármestere a városnak, s amikor a színházat építették, nagy viták voltak a városházán, hogy épitsék vagy ne épitsék. A cívisek ellenkeztek, hogy – Nem kell nekünk színház! – De kell – vágta vissza Simonffy – Miért? - Mert telik! Ez az argumentum hatott. (Közreadta Papp László: "Amikor még a Nagyerdő a Bem térig ért…" c. művében. ) Hát, ezeknek az új cíviseknek is kell a színjáték, a bál, meg mifene.
Kirontjuk a korlátokat, lezúzzuk A jó barátot, ellenséget; és Aztán ha célra értünk, sírni kell csak: Szánom keserveiteket, emberek! (nevetve). Te szánsz nagyúr? oh a magyar se gondol Már oly sokat velünk, ha a zsebe Tele van - hisz' a természet a szegényt Maga arra szánta, hogy szülessen, éljen. Dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és - Meghaljon. Úgy van, úgy! ismérni kell Az élhetetlenek sorsát, minek- Előtte megtudhassuk szánni is. ( haraggal teként reá, de szeme Tiborc homlokán levő sebhelyen akad fel). ( észreveszi, s kevés hajával igyekszik eltakarni). Huszonhat esztendő előtt vala ez Még gyenge ifjonc voltál. - Jáderánál Egy rossz velencei akart tégedet s Atyádat - Ej, hisz' az régen vala! ( Tiborc homlokát megölelvén, melléhez szorítja, majd egy erszényt nyom a markába). Engem s atyámat - menj, menj, menj Tiborc. Szép pénz; de adhatsz-é hát mindenikSzűkölködőnek? visszaadja-é Ez a halottakért hullt könnyeket? Ha mást nem adhatsz, úgy annál, kinek Adsz, még szegényebb vagy. Vigyázz, hogy egy Zsivány, tömött erszényeiddel együtt Ne lopja el nagylelkűségedet.
S kukáznak, aluljárókban alszamak, vagy ronggyal fedett kunyhókban, és ételért állnak sorba. A bán legnagyobb dicsőségére! (Magyarországon a hivatalos statisztika szerint tizenötezer hajléktalan vegetál, a valóságban ennél sokszorosan több van! ) De sok jel mutat arra, hogy a rendszer repedezik. Vigyázz bán! Megbánod még, hogy hatalmat, "pénzt, paripát, fegyvert" adtál csókosaidnak. (Közöttük az "öregeknek". ) Mert kezdenek visszapo…ni. Vigyázz és ne tárd ki a szád, ha van benned egy csöppnyi önkorlátozás. (Nincs. ) S aztán ne csodálkozz, hogy végül saját híveid majd ezt mutatják: S ne csodálkozz azon se – és főleg ne panaszkodj – hogy nem lesz, aki meghallgatja a panaszod. Még maga az Atyaúristen se! Ámen. Hajdú, 2015. január 25.
Okostankönyv
Ő táncmulatságokat ád szűntelen, Úgy, mintha mindég vagy lakodalma, vagy Keresztelője volna: és nekünk Szívünk dobog, ha egy csaplárlegény az Utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy A tartozás mindjárt eszünkbe jut. A jó merániak legszebb lovon Ficánkolódnak - tegnap egy kesej, Ma szürke, holnap egy fakó: - nekünk Feleség- és porontyainkat kell befogni, Ha veszni éhen nem kivánkozunk. Ők játszanak, zabálnak szűntelen, Úgy, mintha mindenik tagocska bennek Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk Kéményeinkről elpusztúlnak a Gólyák, mivel magunk emésztjük el A hulladékot is. Szép földeinkből Vadászni berkeket csinálnak, a- Hová nekünk belépni nem szabad. S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek, És aki száz meg százezert rabol, Bírája lészen annak, akit a Szükség garast rabolni kényszerített. Ők monostort, templomot Építenek, hol úgy sípolnak, úgy Megzengenek, hogy a zarándokok Táncolni kénytelenek a sáros útcán; Nekünk pedig nincs egy jó köntösünk, Melyben magát az ember egy becses Védszent előtt mutathatná meg a Templomban.
Ő csorda számra tartja gyülevész Szolgáit! éppenséggel mintha minden Hajszála egy őrzőt kívánna; sok Meránit, olykor azt hinné az ember, Hogy tán akasztani viszik, úgy körül Van véve a léhűtőktől, s mi egy Rossz csőszt alig tudunk heten fogadni. Ő táncmulatságokat ád szüntelen, Úgy, mintha mindég vagy lakodalma, vagy Keresztelője volna: és nekünk Szívünk dobog, ha egy csaplárlegény az Utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy A tartozás mindjárt eszünkbe jut. A jó merániak legszebb lovon Ficánkolódnak - tegnap egy kesej, Ma szürke, holnap egy fakó: - nekünk Feleség- és porontyainkat kell befogni, Ha veszni éhen nem kívánkozunk Ők játszanak, zabálnak szüntelen, Úgy, mintha mindenik tagocska bennek Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk Kéményeinkről elpusztulnak a Gólyák, mivel magunk emésztjük el A hulladékot is. Szép földeinkből Vadászni berkeket csinálnak, a- Hová nekünk belépni nem szabad. S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek, És aki száz meg százezert rabol, Bírája lészen annak, akit a Szükség garast rabolni kényszerített.
Oh, buzogj vér! csak buzogj! Hahogy panaszkodni akarunk, előbb Meg kell tanulnunk írni; mert az ily Szegény paraszt az úr elébe nem Mehet be többé - úgy rendelte Béla Király, s merániak hasznát veszik - Hisz' öszvekarmolázná a szegénynek Patkója a szép síma padlatot! S ha tán utolsó fillérünkre egy Törvénytudó felírja a panaszt: Ki írja fel keserves könnyeinket, Hogy jó királyunk megláthassa azt. - - El kellene pirúlniok, Midőn ezüst-arannyal varrt övek Verődnek a lábszáraikra, mert Véres verejtékünk gyümölcse az. Lelkemre mondom, egy halotti fátyolt Kötnének inkább a hasokra, - leg- Alább csak úgy külsőkép is mutatnák A gyászt azon szegény nyomorúltakért Kiket kiállhatatlan sajtolásaikkal A sírba döntenek - Tűrj békességgel - Tűrj békességgel, ezt papolta az Apáturunk is sokszor; boldogok A békességesek, mert isten fiainak Hívatnak, - úgy de tömve volt magának A gyomra. Istenem! mi haszna! ha Szorongat a szegénység: a pokolt Nem féljük - a mennyország sem jön oly Szép színben a szemünk elébe.
A mű keletkezésének körülményei A Bánk bán 1815-ös első változata szinte csak forrása a végleges alkotásnak. A Kolozsvárott 1814-18 között Döbrentei Gábor szerkesztésével működő Erdélyi Múzeum első számában jelent meg az a pályázat, mely eredeti színmű írásáért magas jutalmat ígért. Katona első változatának kézirata csak véletlenül került elő a XX. században, s így mód nyílt a végleges szöveggel való összehasonlításra. Az "első kidolgozás"-ban mind a cselekményben, mind egyes drámai szituációkban jelentősek az eltérések. Egyes szereplők más néven szerepelnek (Melinda – Ádelájd), a királyné egyértelműen ártatlan öccse csábítási akciójában, a dráma e változata sokkal inkább megfelel a korában népszerű végzet-drámák típusának. A szöveg végleges változatának megírására Katonát leginkább Bárány Boldizsár (1791-1860) Rostá-ja, a Bánk bánról írt recenziója, késztette (1817). Bárány, aki maga is írt drámai műveket, részletes bírálatot írt, pontokba szedve észrevételeit. Katona nagyon komolyan vette e bírálatot, de maga is készült a szöveg átdolgozására (az eredeti szöveg több, mint 2500 sorából csak 344 maradt meg).
Szép földeinkből Vadászni berkeket csinálnak, a- Hová nekünk belépni nem szabad. S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek, És aki száz meg százezert rabol, Bírája lészen annak, akit a Szükség garast rabolni kényszerít Nézzük az utalásokat, s a mai valóság panaszainak okát: 1. Orbán bán ma is csordaszám tartja gyülevész szolgáit, EU milliókat dugván feneketlen zsebükbe. Hogy jól szolgáljanak, pitizzenek, s nyalják-falják, istenítsék, elvégre ő a Nagy Bán. S kussoljanak, legyenek csendben. Mert ő csak csendben tud maga is lopni. Amikor nem néz oda senki. Az utolsó petákot is elvette a néptől, kifosztotta az országot, s útszélen hagyott minden jóravaló embert. Mindenféle csalafintasággal (adóval) kilopta az embereknek még a szemét is (A szemét! ). Még a távol-keletiekre is rávetette a szemét. Rájuk meg a piros pontos fenekükre. Pont, pont, vesszőcske, erre jön a pénzecske. "Erre csörög a dió, erre meg a mogyoró…" (gyermekjáték).