Nem jellemző rájuk a nőkkel szembeni negatív érzelem, és alapvetően az erőszakot sem helyeslik. A tipológia szerint a bántalmazók fele ebbe a csoportba tartozik. A második csoportba a személyiségzavaros, borderline szindrómás egyének tartoznak. Jellemzőik a traumás gyermekkor, az alkohol – és drogfogyasztás, a partnertől való szélsőséges dependencia, a konfliktuskezelési technikák hiánya és a nőkkel szembeni negatív érzület, ami frusztrációt vált ki, végül erőszakban manifesztálódik. A bántalmazás gyakori, és a testi, valamint a pszichikai erőszak mellett a szexuális bántalmazás is jellemző. Az erőszakos magatartást nemcsak a családon belül, hanem időnként azon kívül is tanúsítják. A harmadik csoportba azok az általánosan agresszív, antiszociális férfiak tartoznak, akik minden eddig felsorolt jellemzővel bírnak, ráadásul szélsőséges mértékben. A személyiségzavaros és pszichopatológiás egyének igen gyakoriak ebben a csoportban. Jacobson–Gottman tipológia E csoportosítás új szempontot vitt be a tipológiába.
Nem kriminális személyiségek, az erőszakos magatartásuk a családon belüli bántalmazásokra korlátozódik. A nőket érintő agressziót a családjukban tanulták el apjuktól. P aranoiás személyiségek, rettegnek, hogy elhagyják őket, emiatt jellemző a szélsőséges féltékenység. Párjuktól való függőségük is szélsőséges, a kapcsolat lezárása után is tovább zaklatják volt partnerüket. Ahogy a fákat beszövő indák, úgy fojtogatják az áldozat önértékelését az agresszív cselekedetek A Johnson-modell Ez a modell bár eltér az előző két tipológiától, de felhasználja azok megállapításait. Abban különbözik a többitől, hogy az erőszakos kapcsolatokat helyezi a vizsgálata középpontjába. Johnson az erőszakos kapcsolatok négy fajtáját különbözteti meg. Az "intim terrorizmus" a kapcsolati erőszak alapformája, amelyben a bántalmazás egyoldalú: a férfi követi el partnere ellen. Az erőszak megvalósulási formáit tekintve mindegyik megtalálható az ilyen kapcsolatokban: a fizikai bántalmazás vonatkozásában a kisebb sérülések okozásától az emberölésig minden előfordul.
Ezek hibás mentális keretek, amelyeket a tények értelmezésére használnak. Ezt szem előtt tartva a szakértők összeállították a bántalmazó fő kognitív jellemzőinek listáját. "Olyan kapcsolatban vagytok, hogy boldogok legyetek, mosolyogjatok, nevessetek és jó emlékeket szerezzetek. Nem azért, hogy állandóan ideges legyen, hogy sérülést érezzen és sírjon. " -Névtelen- Kognitív torzulások és visszaélések A Baszkföldi Egyetem által végzett tanulmányban a kutatók tizenegy korábbi tanulmányt értékeltek. Elemezték 180 börtönbe került bántalmazót. Ebből, arra a következtetésre jutottak, hogy a visszaélőkben vannak visszatérő kognitív torzulások. Ezek a kognitív torzulások köze van a társadalmilag elítélhető magatartás ésszerűsítéséhez vagy igazolásához. Például meggyőző magyarázatuk lehetne arra, hogy mi vezetett visszaéléshez. Ezen okok miatt úgy tűnik, mintha logikus és elfogadható viselkedés lenne. A kutatók által tapasztalt fő kognitív torzulások a következők voltak: Tagadás: A bántalmazók cáfolták, hogy a támadások vagy visszaélések problémát jelentenének.
nők és egyidejűleg függő. Ellentétben a hazai bántalmazóval, az ilyen típusú bántalmazók alacsony bűntudatot és megbánást mutatnak a partnerük elleni erőszak gyakorlása után. A legtöbb erőszakos / antiszociális bántalmazó. Az ilyen típusú bántalmazók azok, akik nagyobb fokú patológiával, mérsékelt vagy súlyos erőszakkal rendelkeznek, és ez fizikai, érzelmi és / vagy szexuális jellegű lehet. Ezeknek a bántalmazóknak a többsége gyermekkorukban a családjuk által elkövetett erőszak áldozatává vált, és általában a bűnözés története. Olyan férfiak, akik, mint a másik két bántalmazói típus is, nem rendelkeznek szociális készségekkel, és ellentétben azokkal, igazán igazolják erőszakos cselekedeteiket rosszul. Szokásos, hogy az ilyen típusú bántalmazóknál nárcizmus és antiszociális személyiségzavar áll fenn. A bántalmazók jellemzői: pszichológiai profil Vannak olyan jellemzők sorozata, amelyekkel a bántalmazók általában számítanak, bár meg kell említeni, hogy nyilvánvalóan mindentől függ minden egyes személy egyedi esete, és néhányuk nem felel meg pontosan ezeknek a jellemzőknek.
Ez a megismerés sok esetben később sem jön létre, hiszen a verbális agresszió egyik megnyilvánulási formája a titkolózás. Erről akkor beszélhetünk, amikor az egyik fél nem hajlandó beszélni magáról, aminek következtében az empatikus megértés, az intimitás, a bensőségesség nyilvánvalóan nem alakul ki a kapcsolatban. Tamási Erzsébet a Bűnös áldozatok – A családon belüli erőszak férfi szereplői című könyvében részletesen bemutatta a bántalmazó férfira vonatkozó három legelfogadottabb csoportosítást. A Holtzworth–Munroe–Stuart tipológia Ezen tipológia három bántalmazói csoport között tesz különbséget. Az első csoportba azok tartoznak, akik csak a családon belül alkalmaznak erőszakot. Az ilyen esetekre nem jellemző a személyiségzavar, a gyermekkorban látott vagy elszenvedett agresszió, illetve a súlyos fizikai bántalmazásokat sem ezek az egyének követik el jellemzően, ellenben a partnertől való függőség megfigyelhető náluk. Az agresszív viselkedést a stresszfaktorok együtthatása váltja ki náluk, amely a konfliktuskezelési technikák hiánya miatt erőszakhoz vezet.