A rengeteg munka annyira legyengítette a költő szervezetét, hogy 1836 végén májgyulladást kapott, de ebből a betegségből még szerencsésen felépült. Kölcseyt két évvel ezután, 1838 augusztusában érte utol a halál: miután egyik szatmári utazása során egy záporban megázott, tüdőgyulladást kapott, és néhány napon belül – mindössze 48 évesen – elhunyt. A nagy költő testét Szatmárcsekén helyezték végső nyugalomra, tiszteletére az Akadémia emlékülésén Eötvös József báró tartott gyászbeszédet. A reformkor magányos tudósát a későbbi generációk is különleges tisztelettel illették, és – az Erkel Ferenc által megzenésített Himnusz révén – ma is egyedi helyet foglal el a magyar irodalom csillagai között. Bár Kölcsey pályáján költőként indult, a haza és a tudomány szeretete nyomán nem csak a kultúrában, de a politikában is ott hagyta keze nyomát, miközben művei – például beszédei, Huszt című verse, vagy az unokaöccsének, Kölcsey Kálmánnak írt Parainesis – generációkat tanítottak magyarul érezni és gondolkodni.
A kisfokú heterophoria jó fúziós képesség mellett normális jelenség.
Ennek szíves fogadtatása és a későbbi barátság rendkívül serkentően és művelőleg hatott reá. Ez időtől fogva Kazinczy oktatója és vezérlője lett az ifjúnak, aki szintén egyedüli védője, tisztelője volt az újító Kazinczynak Debrecenben, akit már az Árkádia-perben is védelmezett. Történelmet Kölcsey Magyar Mihálytól, bölcseletet Ercsei Dánieltől hallgatott. Tanulmányai mellett, Kazinczy buzdítására, kivonatokat írt és néhány tárgyat ki is dolgozott: Többek között Werbőczy életét; egy értekezést a poézisról (1808. dec. ); jegyzeteket az ión iskoláról. Szorgalmasan használta a kollégium könyvtárát, azonban mivel abból az ifjaknak magyar könyveket nem adhattak ki, maga is gyűjtött magyar munkákat. Felnőttkora Miután 1809-ben befejezte kollégiumi tanulmányait, Pestre költözött törvénygyakorlatra, de ügyvédi vizsgára nem jelentkezett, mert miután szoros barátságot kötött Horvát Istvánnal, Vitkoviccsal és főleg Szemere Pállal, egyedül az irodalom érdekelte, ezért lemondott a hivatalbeli és tanári pályáról, melyre Debrecenbe hívták, és Álmosdra vonult, ahol kis birtokán gazdálkodva egyedül tanulmányainak élt.
Pesten szeretett volna maradni, de öccse meghalt, és gyerekeiről Kölcseynek kellett gondoskodnia. Visszavonult hát birtokára, s de egyre aktívabb szerepet vállalt a közéletben, előbb megyei aljegyző, majd 1832-ben Szatmár megye főjegyzője, később országgyűlési követe lett. Politikusként is a reformok híve volt, támogatta a jobbágyfelszabadítást, a nemzeti egységet, a vallási egyenjogúságot, a magyar nyelv hivatalossá tételét. 1830-ban a Magyar Tudós Társaság tagjává is választották. 1835-ben lemondott követi megbízásáról, Búcsú az országos rendektől című beszédében a reformkor programját hirdette meg. Birtokán főként az irodalomnak élt, 1836 novemberében részt vett a Kisfaludy Társaság megalakításában. Utolsó nagy műve az unokaöccséhez írott Parainesis Kölcsey Kálmánhoz, amely világnézetének, erkölcsi-szellemi felfogásának összefoglalásaként is olvasható. Élete utolsó hónapjaiban a hűtlenségi perbe fogott barát, Wesselényi Miklós védelmére összpontosított, nagy felkészültséggel érvelt a vádlott ártatlansága mellett.
Hazatérése után többet politikai közszereplést azonban nem vállalt, kizárólag az irodalomnak élt. 1836. november 12-én a Kisfaludy Társaság alapító tagja lett. Utolsó nagy műve, Wesselényi védelme, melyet barátja hűtlenségi perében készített, kimerítette erejét. Rendkívüli tisztességére és megbecsültségére utalva, Wesselényi így emlékezett meg róla: "Nem közénk való volt". Halála hirtelen következett be. Egy hivatalos útja alkalmával szekéren utazva viharos zápor érte, meghűlt és egyheti betegeskedés után 1838. augusztus 24-én meghalt. forrás: Wikipédia
Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait. Sződemeter faluban született (ma Románia része, Szatmár megyéhez tartozik), régi református nemesi család sarjaként. Mindössze hatéves volt, mikor apja, Kölcsey Péter földbirtokos elhunyt, hét gyermeket hagyva hátra. Az özvegy édesanya, Bölöni Ágnes még ugyanabban az évben a Debreceni Református Kollégiumba küldte a fiát. Ferenc gyenge testalkatú, sokat betegeskedő gyerek volt, himlő következtében elveszítette a fél szeme világát. Kölcsey Ferenc Wikimedia Commons Testi hibái és a szülői szeretet hiánya is hozzájárultak, hogy magányos, mélabús természetű fiú vált belőle, aki diáktársaitól félrehúzódva, barátok nélkül töltötte iskolaéveit. A sivár, magányos élet elől olvasmányaiba menekült. Képzeletét megragadták az antik hősök és a magyar történelem nagy alakjai. Tizenegy éves volt, mikor édesanyja is meghalt, ezt követően Gulácsy Antal földbirtokos lett a törvény által kirendelt gyámja.
1827 januárjában ismét visszavonult birtokára, ahol leginkább időközben elhunyt öccse családjának ügyei kötötték le. Az 1829. évi tisztújításkor a megye főispánja, báró Vay Miklós Kölcseyt tiszteletbeli aljegyzőjévé tette, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósága pedig Pozsonyban 1830. november 17-én a nyelvtudományi osztály vidéki rendes tagjává nevezte ki. 1832-ben megyei főjegyzővé, ugyanabban az évben november 6-án országgyűlési követté választották. Mint szónok a magyar nyelv ügyében tartott beszédével tűnt ki legelőször, később többi beszédével országos hírnévre tett szert. A parlamenti szónoklatot ő emelte irodalmi és művészi színvonalra, tőle tanultak később az 1830-as, 1840-es évek szónokai: Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Eötvös József és Szemere Bertalan. Mint politikus a reformok híve volt, küzdött Erdély és a részek visszacsatolásáért, az alkotmánynak a nép felszabadításával korszerűsített átalakításáért és a magyar nyelv jogaiért. Követi pályája 1834-ben ért véget, amikor megyéjében a reformokat ellenzők kerültek többségbe.
De nem csak az élete. Halálának okát és körülményeit sokat kutatták. Sőt! Egyes feltételezések szerint nem is akkor halt meg, amikorra datálva lett az időpont. Kölcsey, elvileg, negyvennyolc évesen, váratlanul halt meg, országos megdöbbenést keltve. A temetést szokatlan gyorsasággal, halálnak másnapján megtartották. A hatalom hívei megkönnyebbültek, hiszen Kölcsey taktikus politikus volt, akin nem találtak fogást, annak ellenére sem, hogy az akkoriban letartóztatott Kossuth, és a perbe fogott Wesselényi elvei azonosak voltak a költőével. A hirtelen halál, a gyors temetés gyanút keltett az emberekben, a halálozási körülményekről szóló, különböző történetek sokáig fennmaradtak. Vajda Viktor, Kölcsey első életrajzírója, például említést tesz egy levélről, aminek elolvasása után a költő (aki már betegeskedett), hirtelen rosszabbul lett. Konkrétumot nem ír, de finoman arra utal, hogy a "hatalomnak" igen jól jött a költő halála. A gyanakvás nem múlt el. Az 1900-as években is készítettek még gyűjtéseket, amik szerint a halálakor Kölcsey környezetében élők között sokáig történetek, legendák, anekdoták keringtek a költő utolsó napjairól, halála körülményeiről.