Hö-hö-hö... mondja a mozdony, amint átgurul a vashídon, és a mozdonyvezető kék zubbonyában, kormos sapkájában a mozdony ablakába könyökölve, elgondolkozva néz előre a síneken. A gőz fehéren, sisteregve repked a kerekeknél, és a mozdonynak olyan kürtője van, mint egy adóhivatalnoknak újév napján, midőn főnökéhez tisztelegni megy. A kopottas, poros személyszállító kocsik fáradt egykedvűséggel sorakoznak egymás után, de odabent az ablakok mögött víg élet van, kerekszemű gyerekek bámészkodnak a falura, a bőrkanapékon fűző nélkül ülnek kövérkés mamák, és kiterített szalvétán sonkacsontot esznek. A férfiak ingujjban és hangosan nevetgélve, vidám dolgokat mondogatnak az asszonyoknak, egy kopasz ember éppen a függönyt ereszti le gondosan, míg a vonat végéről víg énekszó hangzik. Fiatal parasztlányok 119 énekelnek karban, és a legények félrecsapják virágos kalapjukat, a harmadik osztályú kocsik közepén álldogálva. A kalauzok kipedrett bajuszú, jókedvű szemű fiatalemberek, akik vidáman kiáltják az állomás nevét, miközben katonásan tisztelegnek egy fekete ruhás, fehér harisnyás és kövérkés özvegyasszonyka felé, aki megelégedett mosolygással, lassan ereszkedik le a magas lépcsőkön.
akkori külvárosi kerületei. A szövegek ideje kiemelt szereplője a történeteknek, Szindbád egyetlen célja mindig az ifjúság emlékeinek megragadása. Az idő az önazonosság forrása, amikor Sz. az ifjúság színtereire indul, oda akar visszatérni, ahol ő önmaga volt, ahol a nevét kapta. A szövegekben az idősíkok rendszeresen ütköznek, és gyakran egyszerre jelen vannak egy mondaton belül is. Szereplők, tartalom: A Sz. szövegek közös jellemzője, hogy szervezőelvük nem elsősorban a cselekményesség, ok-okozatiság, hanem az emlékezés tudatbeli folyamatának nyelvi megformálása. Nem a szereplők és a történet az elsődleges, hanem a szinte egyetlen állandó szereplő, Szindbád kísérlete a múlt megragadására. A történet mellékessé válik, a szerző hosszan, részletezve, ráérősen mesél ízekről, színekről, hangokról, melyek mind személyes emlékeket idéznek, vagyis a múlt 1-1 darabját jelentik. Az író ifjúkora, a boldog békeidők világa elevenedik meg, melyben összefonódik vágy és valóság, egyfajta különös időtlenséget teremtve.
Fedezd fel! A málló romantika lépcsőháza A Lőrinc pap tér sarki épülete azért feltűnő jelenség, mert felújítatlan homlokzatain ma is látszanak az idő vasfogával megrágott sebek. A ház kiváló ellenpéldája a "nem minden arany, ami fénylik" mondásnak, hiszen szürke hangulata mögött egy hajdan volt fényűző világba csöppenhetünk. Klauschek Ignác és neje Bill Fanni még az 1850-es évek elején adtak 7. 500 forintot a telek tulajdonjogárét. 1 898-ra az akkor még József utca 29. 58. 5000 forintért cserélt gazdát. Az új tulajdonos Reusz Henrik és neje lett. Építési engedélyt a " homlokzatnyerés " címén befizetett 9. 184 forint ellenében kaphattak, mivel tervezett háromemeletes bérházuk "a már létesített térre kiugrik". A nagybirtokos Reusz közgazdaság terén szerzett érdemei elismerésével magyar nemességet nyert, majd felvette a Ráthonyi nevet. Bérpalotájának kapuján még épségben látszik erről árulkodó címere is: a koronán könyöklő kar, három búzakalászt tart. Az épület sorsa 1916-tól a Királyi Magyar Tudományegyetemi Alap kezelésébe került, majd 1917-től a Collegium Marianum Intézeteként működött, melyet a tanulmányaik miatt fővárosba került lányok számára alapítottak.
A kis cilinderkalapok sebesen szaladtak el a fák teteje felett, a nagy kerekek olyan gyorsan forogtak, mintha ma volna az utolsó napjuk, és a vashíd tiszteletteljesen, röviden zörrent meg, mintha egy nagyon tisztelt, ismert, nagyra becsült látogató lépne a tájra, akit már nem szükséges hosszasan bejelenteni. "I. e. " mondta a vashíd, és a Buffalo-mozdony átrepült a kis falun, hogy a következő percben már csak a hegyek közül hangozzék vissza lihegő futása. Nyurga távírópóznák ijedten, szinte csodálkozva bámultak a kocsisor után, ahol finom nők és urak állnak az ablakokban, az étkezőkocsi csillogó üvegtáblái mögött fehér abroszok és borospalackok villantak meg, a szakács fehér sapkában néz ki a tájra, és a mozdony hídján komolyan és megfontoltan a kormos fűtő. A hosszú kocsik sietve futnak céljaik felé, és egy úr a kezét fogja egy úrnőnek az utolsó kocsi folyosóján. (Szindbád természetesen nászutas szeretett volna lenni, aki a zöld pamlagon most néz először komolyan egy fiatal leány szemébe, de az ajtón diszkréten kopog a fehérkabátos pincér: az ebéd tálalva van... ) Majd köhögve és már messziről zörögve bukkan fel a kanyarulatnál a személyvonat vastag kéménye, és sűrűn ontja fekete füstjét a tájra.
A húszas években népszerűsége csökkent, publikációs és anyagi gondokkal küszködött. Nem tartozott egyetlen irodalmi csoportosulás tagjai közé sem. 1927-ben kórházban ápolták, s az orvos eltiltotta eddigi életformájától. 1928-ban, ötvenedik születésnapján Krúdy-est hangzott el a rádióban. 1930-ban megkapta a Baumgarten-díjat, de a jelentős pénzösszeggel járó elismerés alig enyhített anyagi gondjain. El kellett költöznie a Margitszigetről. Szegénységben, nehéz anyagi körülmények között élte utolsó éveit. 1933. május 12-én halt meg Budapesten, koporsóját körülvették a műveit ihlető alakok, a nyírségi urak, a zsokék, a pincérek, örömlányok - alkotásait azonban csak a negyvenes években fedezték fel újra. Krúdy legismertebb művei a Szindbád novellák. Krúdyt szeretett hőse végigkíséri egész alkotói útján, a Szindbád-történetek mindig az életmű legfontosabb pontjain jelennek meg. Krúdy ismertebb Szindbád novellái: A hídon, A Duna mentén és a Vörös ökör. A hídon: A XX. században megfigyelhető az egyes műnemek közötti határok elmosódása.
A magyar irodalomból Jókai és Mikszáth, a világirodalomból Dickens, Maupassant, Puskin és Turgenyev művei hatottak rá. Írásaiban felhasználta a hagyományos lélektan és a modern pszichológia, a freudista lélekelemzés eszközeit is. Művészete az 1930-as években klasszicizálódott. Több elemzője szerint ha angolul vagy franciául írt volna, akkor ma világhírű szerző lenne. Az elemzés vázlata ● Szindbád alakja ● A Szindbád-történetek műfaja, stílusa, elbeszélésmódja ● A cím és a cselekmény helyszínei ● A Szindbád-novellák időkezelése, emlékezéstechnika ● A Szindbád-történetek szereplői ● A Szindbád-történetek legfontosabb motívumai ● Néhány Szindbád-novella értelmezése (Szindbád második útja, Duna mentén) ● A Szindbád utóélete ● Krúdy jelentősége Szindbád alakja Szindbád ókori utazó, a keleti mesék világából ismert hajós (eredetileg az arab Ezeregyéjszaka meséinek szereplője), aki csillapíthatatlan kalandvágyának engedve újra és újra hajóra száll. Mindenütt idegen és mindenütt otthon van, az örök megérkező és az örök eltávozó.
A tudatmozgást nem leképezi, hanem nyelvi struktúraként alkotja meg a szöveg. A narráció nem folyamatosan halad előre, hanem inkább tömbszerű: egy-egy látványelem köré épülő fantáziakép a szervezőelv. Ezek mind jelentéktelen részletek, töredékek, amelyeket megszakítások segítségével fűz össze az elbeszélő. A felhasznált kifejezőeszközök az impresszionista elbeszéléstechnika eszköztárából valók: ismétlések, halmozások, mellérendelő szerkezetek. Nagy hangsúlyt kap a színvilág, ami az impresszionizmusnak és a szecessziónak is jellemző sajátossága. Van a szövegben vagy 150 jelző, és ezeknek durván a fele színekre vonatkozik. A mű központi toposza az utazás, ami ezúttal csak vágyként jelenik meg: Szindbád szeretne visszatérni az életbe, de átmenetileg "veszteglésre" van ítélve. Annyira vágyik az utazásra, hogy képzeletben utazókkal teremt kapcsolatot: emberekkel, nőkkel, hétköznapi, életteli világokkal. Kalandvágyra, elhívásra utaló, visszatérő metaforikus motívumok: kis női zsebkendők lobogása a csónakban ülő nők víz felett lebegtetett fehér fátyla Szindbád egyrészt elidegenedett az élettől, kivonult belőle, másrészt fájdalmasan vágyódik is utána és nosztalgiával gondol rá.
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma: "A különc Pongrácz István gróf alakjának megalkotása módot ad a középkor és a XIX. századvég történelmi idejének szembesítésére. E két történelmi időt együttes jelenvalóságában érzékeli a befogadó. Olyan együttállásként, melyben a kívülálló különc a környezete, a környezet pedig a kívülálló tükrében látható. A regény értékrendje így a viszonylagosság tapasztalatához juttatja a befogadót. " A klasszikus modernség költészetének történelmi, szellemi, művészeti környezete: "A modern ember, illetve művészet a létezés teljességével (egészelvűség) szemben a széttöredezettség, az egységes (integer) személyiség helyett egyre inkább a személyiség osztottságának tapasztalatával szembesül. " "Az areferencialitás (latin: referencia 'tájékoztatás, valamely jelsorozatnak a jelrendszeren kívüli valóságra való vonatkoztatása') azt jelenti, hogy a lírai alkotás szándéka, önértelmezése szerint nem vonatkoztatható semmiféle önmagán túli, konkrét világra. Az ilyen jellegű törekvést szimbolikus szerkezete megakadályozza. "