Az első vakcinaszállítmány várhatóan a december 13-ai hét elején érkezik meg Magyarországra, ezt követően indulhat a gyermekek oltása az erre kijelölt kórházi oltópontokon és a házi gyermekorvosoknál. Első körben várhatóan 138 ezer adag vakcina érkezik, amelynek a felét lehet eloltani, a másik felét félre kell tenni a második oltáshoz. A második oltást az első oltás után 3 héttel kaphatják meg a gyermekek. Egy ampullában 10 gyermek oltásához elegendő vakcina lesz, ezért az oltást ennek megfelelően szervezik meg a házi gyermekorvosok. A regisztráció a honlapon történik, amihez szükség van egy olyan e-mail címre, amivel korábban még nem regisztráltak. Egy e-mail címről csak egy gyermeket lehet regisztrálni. Bővebb információ a oldalon található.
Alsó tagozatban, miután meghallgattam az osztálytársaim színes beszámolóit a külföldi, tengerparti nyaralásokról, félénken én is elmeséltem, hogy voltunk a nagymamánál a szomszéd városban, és kimentünk a strandra is. Ha valamelyik, hozzám hasonlóan szorult helyzetben lévő osztálytársam gyorsan túl akart lenni a kérdésen, és rávágta, hogy "nem voltunk sehol", akkor rendszerint nem úszta meg ennyivel, hiszen jött a tanító néni a bátorító kérdésekkel: Tényleg sehol sem? A nagymamánál sem? Valamit csak csináltál a nyáron! Ekkor persze lesütött szemmel ő is azt mondta, hogy volt a nagymamájánál is (aki legtöbbször, mivel kisvárosról van szó, a szomszéd utcában lakott). Amikor felső tagozatos lettem, a táborokról meséltem, amiken részt vettem, de amikor gimnáziumba kerültem, az osztálytársaim mind nagyon gazdag, jómódú gyerekek voltak, akik minden nyáron valami flancos helyre mentek a családjukkal. Ekkor már muszáj volt valamit füllentenem, hiszen túlságosan szégyelltem magam amiatt, hogy én sehol sem voltam, így általában annyit mondtam, hogy a Balatonon voltunk.
Az iskolai szünetek, főleg a nyári szünidő végén az iskolákban bevett szokás, hogy az első osztályfőnöki órán a pedagógus nekiszegezi a kérdést a gyerekeknek: Na, ki hol volt nyaralni? Ezután rendszerint végigmegy az egész osztályon, és egyesével végigkérdezi a gyerekeket, akiknek el kell mondaniuk, mit is csináltak a nyáron. Bár őt természetesen a jóindulat vezérli, vannak olyan gyerekek, akiket nagyon kellemetlen helyzetbe hoz ezzel az egyszerű kérdéssel. Miért kellene elkerülni ezt a kérdést? Amikor gyerek voltam, a családom nem igazán engedhette meg magának a családi nyaralásokat. Persze a nyarak így is mindig jól teltek, de mi mindig csak rokonokhoz vagy a közeli strandra mehettünk el. Nekem nem hiányzott, hogy a tengerpartra menjünk, viszont amikor a tanító néni mosolyogva feltette az ominózus kérdést, mindig görcsbe szorult a gyomrom, és ezzel nem voltam egyedül. Mindig volt pár osztálytársam, akikről tudtam, hogy szintén nem mentek nyaralni, és láttam az arcukon, hogy pont ugyanolyan rosszul érzik magukat a kérdéstől, mint én.