Az 1918 januárjától 1920 decemberéig 40-50 millió, durvább becslések szerint százmillió halálos áldozata volt a történelem legsúlyosabb influenzajárványának. A két hullámban támadó, spanyolnátha néven emlegetett, fokozottan ragályos és egyben halálos betegséget az A típusú influenzavírus egyik altípusának, a H1N1-nek egy különlegesen virulens törzse okozta, és a huszadik század elején élő teljes populáció nagyjából negyedét, ötszázmillió embert megfertőzte. A száz évvel ezelőtt a világon végigsöprő spanyolnátha részben annak köszönhette "sikerét", hogy a huszadik század elején, az első világháborúból épp csak kilábaló világon még csak felfutóban voltak a vakcinakutatások (meg általában a virológia is gyermekcipőben járt még), és a pusztító kórokozóról is sokáig azt feltételezték, hogy bakteriális eredetű. A spanyolnáthajárvány után még több mint tíz évnek kellett eltelni ahhoz, hogy angol tudósok azonosítani tudják a vírust, az első sikeres vakcinakísérletek is – tojásfehérjében tenyésztett legyengített vírussal – jóval később, a 30-as 40-es évek fordulóján zajlottak.
Az ötévesen zeneiskolai növendék, hétévesen előkészítős zeneakadémista, tízévesen már rendes akadémista budapesti fiú zenész karrierje üstökösként ívelt fel, számos nagy sikerű koncertet adott külföldön, kora egyik legnagyobb tehetségeként tartották számon. A szegény családból származó, apa nélkül fölnőtt ifjú művész európai turné közben bekövetkezett haláláról kontinensszerte jelentek meg gyászhíradások. A spanyolnátha egy utólagos hulláma győzte le az utolsó magyar királyt. Az 1918. november 13-án a trónról lelépni kényszerülő IV. Károly először 1918-19 telén betegedett meg az influenzában, majd a nagy világjárvány lecsengése után másfél évvel, másodszor is elkapta a kórt: 1922. április 1-jén, Madeira szigetén halt bele a spanyolnátha okozta súlyos tünetekbe. IV. Károlyt egyébként 1921. októberi, második sikertelen visszatérési kísérlete után szállították a portugál szigetre, ahol 1918 és 1922 között rengeteg áldozatot szedett a járvány (különösen 1920 nyarán volt nagyon magas a halálozási arány), és ahol a H1N1-vírus – más fertőző légúti kórokozók társaságában – sokáig meg is maradt a helyi lakosság körében az izolált körülményeknek köszönhetően.
Az 1918-as járvány nem sok tanulsággal szolgál napjainkban A spanyolnátha története ma is fontos tanulsággal szolgálhat az emberiség számára. Az akkor elkövetett hibák tudatos elkerülésével, így rendszeres kézmosással, egészséges táplálkozással, védőoltások és antibiotikumok alkalmazásával sokat tehetünk azért, hogy a minden évben visszatérő influenzajárványok veszélyeit a minimálisra csökkentsük. Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát? kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám) Nyomtatott előfizetés vásárlása bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel. Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot. 7 960 ft 6 490 Ft Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel. Az első 500 előfizetőnek. 20 000 ft 9 990 Ft
Veronika Szeghy-Gayer, a kassai SZTA Társadalomtudományi Intézetének kutatója szerint az akkori egészségügyi orvoshiánnyal küzdött. Ezenkívül hiányoztak az orvosságok, a betegek ellátása pedig gyakran szakszerűtlenül zajlott. A legkeményebb hullám októberben volt Nagy-Magyarország területére 1918 nyarán érkezett meg a spanyolnátha és a legtöbb emberéletet októberben, a járvány második hulláma idején követelte. Szlovákia területén a harmadik hullámra 1919 tavaszán került sor. A történészek becslései szerint a spanyolnátha Nagy-Magyarországon több mint 53 ezer lakos életét követelte. Szlovákia területén az elhalálozással kapcsolatos pontos adatok azonban hiányoznak. Bezárt iskolák és betiltott rendezvények A hivatalok a vírus terjedésének megállítása érdekében bezárták az iskolákat és megtiltották a társadalmi események megrendezését. Ugyan az éttermek és a kávéházak nyitva lehettek, a tulajdonosoknak biztosítaniuk kellett a helyiségek szellőztetését és a napi kétszeri fertőtlenítését – írja a SZTA kutatója.
A korabeli orovosi hatóságok sok esetben nagy mennyiségű aszprinnel igyekeztek kezelni a fertőzést, amely egyes kutatók szerint akár mérgezésekhez is vezethetett. Az elmélet ellen szól azonban, hogy a halálozási ráta nem tér el jelentősen azokon a területeken, ahol alkalmazták az aszpirines kezelést és azokon, ahol még nem állt rendelkezésre ez a gyógyszer. A hatóságok tehetetlenek voltak Ahogy már fentebb említettük, a hadviselő országok sajtójában csak ritkán bukkantak fel a betegségről szóló tudósítások. Ez alapján joggal hihetjük, hogy a kormányok igyekeztek szőnyeg alá söpörni a tömeges megbetegedéseket. A valóságban a felelős hatóságok észlelték a növekvő problémát és igyekeztek megtenni a megfelelő lépéseket. Számos városban karanténokat állítottak fel és igyekeztek lassítani a fertőzés terjedését. A spanyolnátha befolyásolta a háború kimenetelét Magától értetődik a gondolat, hogy egy ilyen magas halálozási rátával bíró betegség érzékeny veszteségeket okozhat egy hadviselő állam számára.
– Az emberek épp ezért mindehol féltek, kerülték egymást, és a korabeli fotókon a mostaniakhoz hasonló maszkokat látunk rajtuk. Nem volt olyan ember, akinek a környezetében ne ragadott volna el valakit a halál. Össze sem lehet hasonlítani a spanyolnátha veszélyességét a koronavírussal, igaz, akkoriban egész más volt a higiénia. Abban az időben gyakrabban ütötték fel a fejüket a különféle járványok – idézte fel Katona Csaba az egy évszázaddal ezelőtti állapotokat. Ismerős jelenet: mindenki maszkot viselt az utcákon/ Fotó: Gettyimages Híres áldozatok A spanyolnátha nem kímélt senkit, ebbe halt bele IV Károly, az utolsó magyar király és az akkor más betegségek miatt leromlott állapotú Ady Endre is. Egon Schiele bécsi festő felesége hat hónapos terhesen egy hét betegeskedés után hunyt el, halála előtti napon lerajzolta fáradt vonásait. Aznap ő is megbetegedett és néhány nappal később meghalt. De elvitte a kór a 38 éves Kaffka Margit írót, Karinthy Frigyes feleségét, Judik Etel színésznőt és a francia költőt, Apollinaire-t is.
A közösségi oldalakon terjedő, félrevezető állítás szerint Anthony Fauci – aki jelenleg az amerikai elnök járványügyi főtanácsadója – 2008-ban társszerzője volt egy spanyolnátháról szóló tanulmánynak. Ebben a szerzők állítólag arra jutottak, hogy az 1918-19-es járvány áldozatainak többsége nem is a vírusban halt meg, hanem a rossz maszkviselet miatti bakteriális tüdőgyulladásban. A maszkok hatása szóba sem jött A nem először felbukkanó állításnak a napokban a Snopes és a Reuters is utánajárt. Cikkeikben a tényellenőrzők arra jutnak: a szóban forgó tanulmányban a maszkhasználatról ilyen összefüggésben nem esik szó. Ezt a következtetést csupán a közösségi média felhasználói tették. A 2008-as tanulmányban Fauci és szerzőtársai arról írnak, hogy a spanyol influenza vírusa a betegekben elpusztított olyan sejteket is, amelyek utat teremtettek a normál esetben csak az orrban és torokban élő baktériumok számára a betegek tüdeje felé is – ott aztán bakteriális tüdőgyulladást okozva. Vagyis – írja tanulmányáról Fauci – a betegekre a vírus mérte az első csapást, és a bakteriális tüdőgyulladás adta meg a kiütést.
A spanyolnátha döbbenetes jellemzői A kutatók azt valószínűsítik, hogy a spanyolnátha kórokozója a H1N1 antigénű influenzavírus egy különösen fertőzőképes faja lehetett. Ennek a járványnak volt néhány olyan jellemzője, amely minden korábbinál veszélyesebbé, ijesztőbbé tette, önmagában (a háborús viszonyoktól függetlenül) is megnehezítette a járványügyi ellenintézkedéseket. Ilyen volt a fertőzés rendkívül heves lefolyása: feljegyezték, hogy utcai járókelők, a villamoson utazók estek össze váratlanul, akár holtan a gyorsan kifejlődött betegség következtében. A fertőzés ugyanis igen hamar, olykor néhány óra alatt vérzéses tüdőgyulladást okozott, emiatt a spanyolnátha halálozási rátája sokszorosa a közönséges influenzáénak. A 2, 5%-ot is elérte, míg a szokványos influenzáké általában 0, 1% körüli. Meglepő volt az is, hogy a vírus nem a szokásos módon fertőzött, nem az idősebbek voltak elsősorban veszélyben, hanem a 20-40 éves aktív korosztály tagjai estek áldozatul nagyobb arányban. Erre több magyarázat is született.
Főleg fiatalok haltak meg Európában a spanyolnátha első hulláma 1918 márciusában jelent meg. Eleinte gyorsan terjedt, de az elhalálozás nem volt magas, a tavasz végeztével pedig lecsendesedett. A járvány második hulláma sokkal alattomosabb volt. Először 1918 augusztusában csapott le és 10-szer magasabb elhalálozással hívta fel magára a figyelmet. A spanyolnátha pusztítására a világ egyetlen országa sem volt felkészülve. A fertőzés elsősorban a fiatalokat és a nagyon idős embereket támadta és ölte meg. "A spanyolnátha elsődlegesen a produktív korban lévő, egészséges 15 és 35 év közötti embereket támadta, az elhunytak 99%-a pedig nem volt idősebb 65 évnél" – pontosítja a Közegészségügyi Hivatal. A betegség gyors lefolyású volt, az áldozatok pedig általában tüdőelégtelenségbe haltak bele. Az egészségügy is csődöt mondott A szakemberek szerint a betegek drámai növekedése és a spanyolnátha halálos áldozatainak magas száma nemcsak magának a betegségnek volt köszönhető, hanem az akkori közegészségügyi hivatalok által elkövetett hibáknak is, hiszen nem voltak képesek általános érvényű megelőző óvintézkedéseket elfogadni.