A lapokon újabb szavak és kifejezések is szerepelhetnek...
És olyankor olyan, mint a könnyező menyasszony. Néha a fehér bodrokban talpig pompázva; és olyankor olyan mint a klastromban nőtt leány. Fehér szépségében áll a lombok árnyékos boltozata alatt. Áll és várakozik. - Kit vár? Kinek született? Tudja-e, hogy van? Tudja-e, hogy bűbájos? Tudja-e, hogy az ember elgyönyörödve nézi? Nincs felelet. A virág titok. Ember elméje az ő élete világába be nem hatolhat. Hogyan van, hogy a gyöngyvirág illatától percre-pillanatra eltűnik az ember lelkéből minden, ami földi. Valami ismeretlen szellemvilág körében érzem magamat. Földi nő képe nem fordul meg olyankor az elmémben. Ünnep van. Valami fehér ünnep. Nem tudom, kinek az ünnepe. Az erdő hallgat. Körülöttem titok. Csak a szellője fuvalmát érezem, mintha valami láthatatlan tündérfátyol érintene. Hogy van az, hogy a vadrózsa meg részvétet kelt bennem. Mintha árva volna az a virág. Árva, szegény és elhagyott leány, aki csak akkor piros, mikor megszólítják, máskor mindig halovány. Ha az ember virággá válna az embersége levetkeztével, lehetne-e a gazdag, vastag derekú és gömbölyű arcú bárónéból vadrózsa?
Mikor az embert teremtette, az értelme dolgozott. Mikor a virágot teremtette, - játszott a Teremtő. De hátha nem játszott? Hátha azok tökéletesebb teremtések, mint mi vagyunk. Talán éreznek, talán gondolkoznak és beszélgetnek ők is, a maguk módja szerint. Talán arról is beszélnek, hogy mi milyen együgyű lótő-futók és milyen gondokkal barázdált arcuak vagyunk. Talán arról beszélnek, hogy nincs szebb és jobb állapot a világon, mint nézni az eget, szeretni és elmélkedni, gyümölcsözni és elmulni és megint ujraszületni, élni az ég alatt. Élni és élni, napsugárban, holdfényben, illatban, harmatban, csöndességben, boldogságban. S meghalni szenvedés nélkül, szótlanul, az uj tavasznak, uj életnek reménységében. Ki tudja hogy van? Az Akadémia se tudja. A Természettudományi Társulat se tudja. Csak állok a réten, az erdőszélen: nézem a sok minden virág-szépségét a földnek. Vasárnap van. A virágok még harmatosak. Kék égből sugárzik le a délelőtti napfény. A faluból harangszó hangzik. Zon-bong ünnepien mind a három harang.
Aztán áhítatos mély csend terül a mezőre. Bársonyos poszméhek szállonganak elő az erdőből. Mély dongással ereszkednek a zöldben pompázó rétre. Dongásuk mint a búgó orgona... Kezdődik a virágok miséje.
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Felhők borongnak a magas bérc tetején; Virágok ünnepe- s az oltárok helyén A tél uralkodik, s törvénye oly kemény! Aludjatok! - kiált a föld erőihez, - Napfény, ne légy meleg! harmat, ne permetezz! Foganást, születést irígyen ellenez. Ibolya kis virág, szine halvány-lila, Nem hozna ő tavaszt a tél pusztáira, S ha kidugná fejét: meg kéne halnia! Tücsökszó nem tüzes, magas pacsirta-dal, Nesz, mit nem a határ, csak a barázda hall; Mezők órája te, hallgass el! még hamar! Deli volt a bokor, s állt zölden, csokrosan, - Dal s szerelem lakott keblében titkosan - Most talpig meztelen: regény, dísz oda van! Magas tölgy lombjait letépték a szelek, Hogy idegen földön hányatva vesszenek... Szegény fa, oh szegény bujdosó levelek! Itt a halom busong, a puszta völgy amott; De legnagyobb érte a zúgó folyamot; A zordon tél reá Békót önmagából készített és rakott!
Ez a jellegzetes "ásó" formájú levéllemez jól megkülönbözteti a rokon illatos kankalin, cifra kankalin fajoktól. Virágai kissé egyoldalúak, illatosak, aranysárgák, harang formájúak, sokvirágú ernyőt alkotva. A virágok torkában narancsszínű foltok vannak. Hatóanyag-összetételük a különböző fajokban más, de lényegében megegyező: triterpén-szaponinok (primulasav komplex), fenolglikozidok, virágban flavonoidok. Leveleiben jelentős a C-vitamin szint. Gyógyhatása (i): Kiváló expektoráns; görcsös, asztmás köhögés esetén is jó, különösen kombinációban használják. Ellenjavallat: - Lásd még: Mit-mihez Natúr gyógytea Tanácsok, tippek Magyar Wikipédia: Tavaszi kankalin m v sz Gyógynövények-trt A kategóriában jelenleg 1 847 lap található.
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Az egész világ feléledt S az elérkezett tavasznak Örömére minden örvend; Csak az egy Vitéz nem örvend. Enyelegnek a juhnyájak, Tehenek, lovak futosnak, Danol a pacsirta s a pinty; Az egész berek homályja Zeneg édes énekekkel: Egyedűl csak én kesergek. Ihon, a kinyílt mezőkben, Ligetekbe, rétbe, kerten Hiacintok illatoznak, Tulipánok ékesednek, Mosolyognak a virágok: De mi kedven a tavaszban, Ha az ő viráginál szebb Lili nem virít ölemben?
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez A lap mérete: 2396 bájt Növények Tavaszi kankalin ( Primula veris, Syn:) Más neve(i): ' A tavaszi kankalin a kankalinfélék család Primula nemzetségének Magyarországon őshonos, évelő, lágy szárú faja. Nevének latin jelentése "tavasszal az első". Európában, a Kaukázusban, Ny-Európában is honos. Magyarországon a Középhegységben elég gyakori, máshol szórványos, lomberdők tisztásain, szegélyein fordul elő. Gyógynövényként is ismert, gyökértörzsét, levelét és virágját is gyűjtik. A leveleket és a virágokat kinyílásukkor száraz időben szedik, és szellős helyen vékony rétegben kiterítve, gyorsan megszárítják, hogy színüket megőrizzék. A gyökereket kiásás után megtisztítják és egészben, szellős helyen megszárítják. Felhasználható része (i): gyökértörzsét, levelét és virágját Levelei ráncosak, a tőnél, vagy ahhoz közel a legszélesebbek, majd hirtelen elkeskenyedve lefutnak a levélnyélre, a szélük csipkés, fonákjukon enyhén szőrözöttek.