Könnyen lehet, hogy enélkül is sor került volna megtorlásokra, tény azonban az, hogy a Délvidéken először magyar katonák gyilkoltak meg tömegesen (elsősorban szerb és zsidó) civileket, és amikor 1944-45-ben a jugoszlávokon volt a sor, akkor a kollektív bűnösség elvére hivatkozva (mintegy válaszként) etnikai tisztogatásokba kezdtek. A brutális tömeggyilkosságokon, munkatáborok felállításán, vagyonelkobzásokon kívül a megtorlás része lehetett a Petőfi-brigád felállítása is. A brigádot hivatalosan azért hozták létre, hogy legyen egy magyar nemzetiségű alakulat is, amely a jugoszláv partizánokkal vállvetve küzdhet a fasizmus ellen. A Petőfi-brigádnak nevezett, legfeljebb ezerötszáz fős alakulat alig pár hónapig működött, ám a szocialista Jugoszláviában hősöknek kijáró tisztelettel köszöntötték a veteránokat, és rendszeresek voltak a megemlékezések a nácik ellen harcoló magyar kommunistákról. Pedig a valóság ennél sokkal kegyetlenebb volt: a Petőfi-brigádba besorozott, főként szegény sorsú parasztok és munkások sokkal inkább áldozatok voltak, nem pedig szabad akaratukból csatlakoztak a harchoz.
Pásztor István: Emlékeznünk kell arra, hogy bosszúvágyból mi mindenre képes az ember Minden évben emlékeznünk kell a borzalmakra, és arra, hogy bosszúvágyból és ideológiai meggyőződésből mi mindenre képes az ember - hangsúlyozta Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség és a vajdasági tartományi képviselőház elnöke az 1944-1945-ben kivégzett ártatlan áldozatok tiszteletére rendezett szombati szabadkai megemlékezésen. A megemlékezést a szabadkai Vergődő madár emlékműnél tartották, amely mellett található márványtáblákon 852 áldozat neve szerepel. A táblák elkészítése óta azonban újabb 165 áldozat maradványait találták meg, és a várakozások szerint hamarosan hat táblával kibővítik az installációt, hogy az újonnan aazonosított... A piperkőc marsall - Joszip Broz Tito életének rejtett pillanatai Politikai tehetsége egyértelmű: Joszip Broz Tito feltűnően jó helyzetfelismerő képességgel és gyors észjárással rendelkezett. Kemény logikája és következetes tisztánlátása a jugoszláv partizánok egyik vezetőjévé, vagy éppen tiszteletbeli marsallá és népfelszabadítóvá, majd később jugoszláv államfővé tette.
Sztálin 1941. július 3-ai rádióbeszéden felszólította honfitársait, hogy indítsanak partizánmozgalmakat az előretörő német csapatok mögött. Arra azonban még várni kellett, míg a partizánmozgalmak komoly kárt tudtak okozni a németeknek. Az elszórt partizánegységek akcióit kemény német megtorlás követte: a 707. hadosztály Belorussziában egyetlen hónap alatt majdnem 10 500 "partizángyanús" személyt lőtt agyon - két német katona lelövéséért. Ezek a német lépések minden moszkvai lelkesítésnél nagyobb lendületet adtak a partizánháborúnak. Sztálin 1942 tavaszán, a szovjet téli offenzíva után központosította a mozgalom irányítását, s a Vörös Hadsereg részben hivatalos tisztjeinek, valamint az NKVD megbízottainak segítségeivel katonai fegyelmet is bevezettek. A nem engedelmeskedő partizánokat teketória nélkül főbe lőtték. A parancsot követőket azonban ellátták élelemmel, kötszerrel és fegyverrel, néhány egység még ágyúkat és tankokat is kapott. A "partizánkörzeteket" olyan területeken alakították ki, ahol nem volt erős a német jelenlét, s ahol a terepviszonyok - sűrű erdők, járhatatlan mocsárvidékek, hegyek stb.